A sitten a tetoválás tiltott dolog volt, mégis mindenki csinálta. Sokaknak begyulladt a bőre, de akkor is menő volt. Szabaduláskor lefotózzák a tetoválásokat, hogy így is nyilvántartsanak bennünket.

Először nagyon kezdetleges módszerekkel tetováltunk. A nyolcvanas években levágtuk a bakancsok gumisarkát. Ezt meggyújtottuk, a kormot egy üveglapon felfogtuk, majd vízzel és samponnal kevertük össze. Kezdetben ez szolgált festékként, ezt a „kotyvalékot" dolgoztuk bele a bőrbe. A tűt 3-4 gyufa közé tettük, majd cérnával körbetekertük.

Később fekete és színes tust is tudtunk szerezni. Ezekkel már jobb minőségű "bőrfestményeket" tudtak ránk pingálni. Ráadásul - a technika fejlődésével - engedélyezték, hogy elektromos fogkefét hozzanak be nekünk. Az elektromos fogkeféket szétkaptuk és egész pofás tetováló-készülékeket tudtunk összeszerelni.

A börtönben, aki számított annak volt tetoválása. Egyrészt férfinak kellett lenni ahhoz, hogy ezt a fájdalmas műveletet kibírd. Másrészt tekintélyt is sugárzott és nem szórakoztak veled a zárkában vagy a tusolóban. Büszkék voltunk, amikor egy-egy remekmű elkészült. Igaz egy-két év múlva megkopott és szétesett, ekkor újat csináltattunk.

A testemen kilenc tetoválás van. Ebből hetet - a szabadulásom előtt néhány órával - lefotóztak, hogy így is nyilvántartsanak. Kettőt azonban kihagytak. Ezeket megmutatom. Íme.

A lábamra egy tűzből kijövő ördögöt rajzolt egy srác, aki azonban nem tudta befejezni remekművét, mert elszállították egy másik börtönbe. Így ez félbemaradt :).

A hátamon egy sárkány látható, amint átszakítja a bőrömet. Szép teljesítmény egy fogkefés tetkógéptől.

Bent rengeteg embernek volt primitív tetkója. A karjára fölírta, hogy Szeretlek anyám!, vagy a kézfejére: Üss! Volt olyan, aki a hasára íratta föl, hogy Éhes vagyok, vagy a lábfejére: Büdös. No comment. :(

Börtöntetkónak számít, amikor a hüvelyk és a mutatóujj közé öt pöttyöt rajzolnak. Ez azt jelenti: négy fal között egy ember.

Divatos a karra rajzolt szögesdrót, a könyökre festett pókháló vagy a szem melletti könnycsepp. Találkoztam olyan emberekkel is, akik saját családjukat tetováltatták a mellkasukra. Némelyik igen jól sikerült.   

Amióta szabadultam a tetoválásairól felismerem azt az embert, aki ült valaha. Sokszor azt is eltalálom, hogy körülbelül mennyit volt sitten.